Az első japán anime beharangozója

Tudod milyen az, ha valakit még mindig foglalkoztat egy film?

Képes százszor és ezerszer is hallgatni a zenéjét, a szereplőkkel álmodni!!

Ezért, és csakis ezért a 30 részes film beharangozóját szeretnénk leközölni, mintegy utólagos, de reméljük időszerű reklámként.

Már nincs mit rátok tukmálni, mert már lement a film!

Az Újnéplapban is megjelent a filmajánló rovatban:

 

 

Wolf's Rain kritika és ajánló

 

 

A sivár és gyászos hófátyol mögül haldokló, hófehér farkas szemléli bágyadt, arany szemeivel a világot. Ereje teljesen elhagyta, úgy érzi életét elérhetetlen vágyak illúziója irányította, hisz nincs olyan hely, hogy Paradicsom. A világvége után nincs semmi...De mégis, a harag ellenére, miért űzi valami, miért űzi a vágy, hogy megtalálja? Arany szemeit lassan becsukta, miközben a havas síkkal eggyé olvadó teste körül csillogó vízfelszín jelenik meg a rajta gyöngyöződő virágokkal együtt. „Hallom, hogy valaki szólít. Azt mondja, találd meg a Mennyországot...”

 

 

Az apokaliptikus jövőben járunk, ahol az életbenmaradást a mesterséges kupolavárosok lerobbant „fényűzése” nyújtja, ugyanis hiába a nagymértékű technikai fejlődés, a nyomor egyre több áldozatot szed,  a tudomány ördöge csak gyilkos gépeket és hatalmas, pusztító csatahajókat alkotott, melyek felett a korlátlan hatalmú Nemesek állnak, ráadásul a szeszélyes és felbolydult időjárási elemek is megkeserítik az emberek életét az újabb, mindent elsöprő Jégkorszak előtt álló világban. Egy ilyen sötét helyen nincs sok értelme az életben maradásnak...

 

 

A Földet egykoron benépesítő állatvilág szinte teljesen eltűnt a zöldellő erdőségek nagy részével együtt. Ezt gondolják a farkasokról is, de az az igazság, hogy emberi alak illúziójában köztünk élnek, mert valódi lényükkel csak félelmet keltenének. Kibát, a fehér farkast virágillat vonzza a városba. Kiderül, hogy az édeni szag forrása egy Cheza nevű viráglány, aki az útmutató és a kulcs a Paradicsomhoz, ahhoz a helyhez, ahol a farkasok szabadon élhetnek igazi formájukban a szűzi természet keblén. Kibához társul még 3 farkas: Tsume, Toboe és Hige, nyomukban egy Cher nevű tudósnő ex-férjével, ki a viráglány titkait szeretné megfejteni, és egy Quent Yaiden nevű lerobbant seriff Blue nevű házőrzőjével, ki puskavégre szeretne kapni minden farkast, mert azt hiszi, hogy megölték szeretett családját. Kiba és a többi farkas elkeseredett harcba kezd Cheza birtoklásáért, ugyanis a Nemesek is a Paradicsomra áhítoznak, élükön a bukott Lord Darciával, kinek lelke egy tragikus esemény folytán megnyomorodik és már csak az őrült bosszú által mozgatva szeretné elérni a célját, és a kegyetlen Lady Jaguara, aki hatalmas haderejével városokat igáz le, mégsem képes megszerezni azt amire a legjobban vágyik...

 

 

 

Manapság kevés jó animációs filmet lehet látni. A közelmúlt mozijában megjelent amerikai filmek legtöbbje már szakított a régi, hagyományos formákkal és számítógéppel kreált szereplőket mozgatott, s bár némelyik kifejezetten szórakoztató volt és erkölcsi mondandójával oktatta a nézőket legfőképp a szeretet és barátság legyőzhetetlen erőinek becsüléséről, mégis, a legtöbb egy egyszeri nézés után már csak kifulladt pajtásosdinak tűnt, melyben a gyakori „vicces” szereplő néhány szellentős poénnal ki is lövi tartalékait, esetleg ezt tarkítva elböfögi az ABC-t.

 

Valóban a mai világban kaphatóak vagyunk az ilyenekre. A gyerekek jót nevetnek ezeken a dolgokon és tulajdonképpen mindenki kapható egy kis gondtalan, hétvégi murira, amikor kipihenjük a nap fáradalmait és átadjuk magunkat egy ilyen üdítő alkotásnak, amely természetesen tökéletes happy enddel zárul, ahogy Nyugat eszméitől megszokhattuk.

 

 

A Japán animációs filmek szokatlannak tűnnek olykor a nyugati beállítottságunk miatt. Elvégre ezek is rajzfilmek, no de ne feledjük, hogy a keleti kultúra hagyományai másabbak és az anime, nem egészen csak a gyerekeknek szóló animációs meséket foglalja magában, hanem ezen belül is megkülönböztetünk tényleg, fiataloknak való alkotásokat, de vannak olyanok is, amik kifejezetten idősebb korosztályhoz szólóak, ezeken belül is horror, akció, vígjáték, természetfeletti vagy kevert művek közül válogathat a néző.

 

 

Tehát az anime szólhat gyerekeknek is, de szólhat az idősebb korosztályokhoz is, nem feltétlenül az agresszivitás szempontjából. Némelyik mondanivalója miatt csak egy bizonyos kor felett nyer értelmet, külső és belső szépsége által túl komoly lehet és bár a szereplők rajzolt figurák, mégis egy érett film látványos és elgondolkodtató filmkockáinak varázsát idézik. Eme műfajú animék közé tartozik a Wolf's Rain is. Rajzfilm ugyan... De mégsem az...

 

 

A Wolf's Rain egy elgondolkodtató, komoly hangvételű anime, mely legfőképp a dráma elemeit hordozza magában. Már az első pár perc magával ragadja a nézőt, amely legfőképp a mesés látványnak köszönhető és az ezt alkotó, furcsán melankolikus hangulatnak, mikor a haldokló, elgyengült hófarkas a hópelyhek mögül kitekint a világra, röviden elmeséli merengését, majd lassan és álmosan behunyja bágyadt, arany szemeit.

 

A történet lassan és kimérten bontakozik ki. Az első részek a szereplőkkel ismertetnek meg, a komoly konfliktusra a 7. részben kerül sor. Emiatt kezdetben unalmasnak ható és ásítozó az alkotás, ám minden epizóddal egy kicsivel, majd többel rak a lapátra, majd egy bizonyos holtponton átlépve egyre többször szorul össze a néző torka, végül azon kapja magát hogy már ki sem bírja kapcsolni, mert érzi hogy teljesen magával ragadta. Megéri várni, mert nem lepődünk meg, csak ha tudjuk az előzményeket. A történet több szálon is fut, melyek olykor összekapcsolódnak, számos titokra és rejtélyre derül fény az epizódok folyamán, lassan megismerjük a szereplők múltját, ezért a további leírás a story kapcsán fenyegető spoilernek minősülne. A Japán kultúra számomra pozitívum dologként egyáltalán nem érződik a műben, a dalok nagy része is angolul szólal meg, tehát senkinek sem kell az általam is leírt japán nyávogástól félnie, sem a dalok, sem az eredeti szinkronhangok terén. Mindenki emberi, kellemes és karakteres hangon szólal meg.

 

 

A szereplők ábrázolása külsőleg és belsőleg is tökéletes és gyönyörű, nem csak azért, mert ez az anime tele van szebbnél szebb kinézetű hím-és női nemű egyedekkel. Normális, hús-vérnek ható személyek, akiket korán megkedvel az ember. Szinte élnek. Mindegyikőjüket lehet szeretni, még a negatív szereplőket is, kik a nagy kaliberű személyiségük miatt érdemlik meg az utálva-imádatot, ráadásul egyik karakter sem elégszik meg a szintjével. A Wolf's Rain fejlődő karaktereket tartalmaz, és elmondható, mindannyian pozitívan változnak meg, kivéve a gonoszt, aki nyilvánvalóan egyre sötétebbé válik, de még ennek is van egy belső, pszichológiai oka. A farkasok tiszták és büszkék. Teljes szívből lehet szurkolni nekik. Mintha csak egy természetfilmből ugrottak volna elő, a néző hajlamos azt hinni, hogy igazi farkasszemekkel néz farkasszemet.

 

Egy anime sem ábrázolta még ilyen élethűen és gyönyörűen őket, ami érthető, hisz végülis ők állnak a történet középpontjában. Kezdetben némelyikőjük kissé kiállhatatlan, de fejlődő egyénisége miatt egyre jobban megnyílik, s végül hiába leplezi magát bunkóságával, azért a nézők átlátnak rajta hogy ő is emberből van. Vagy az emberek vannak farkasból? A farkasok bár emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, hisz ők is szeretnek és utálnak, mégis, sokkalta nemesebbnek és fehérebbnek tűnnek,  mint kétlábú társaik, akik a romlás és erkölcstelenség útját bejárva ugyan szeretnek alkotni, de pusztítani még jobban...Ilyenkor azt mondják, az ember úgy viselkedik mint az állat? Nem inkább mint az ember?

 

 

A látványvilága elsőrangú. A nyomor színei alkotják az ókori pestisjárta sikátorokra és utcákra emlékeztető gótikus romok rondán gyönyörű szépségét, mik kellő ellentétben állnak a Nemesek világával, amelyek a pazar és giccses színek, az álarcok és a gőgös magaslatok tárháza. A természet zöldellő ereje is feltűnik, ha csak árnyfoszlányokban, de oly szépen és elragadóan, hogy a néző megkívánja a szabad napsugarakat. Lepusztult városok, óriási harcihajók, félelmetes robotok, gótikus csipkék, havas és sivatagos puszták, a múlt, jelen és jövő összemosódó képeinek lenyűgöző hatású képei olvadnak eggyé.

 

 

 

 

 

 

 

A zenéje egyedülálló. Aki ismeri az olyan hollywoodi nagyágyúkat, mint például Hans Zimmert, vagy kis csapatát, az sejtheti hogy még az előbb említett zeneszerző is simán megirigyelhetné azt a hangvarázst, amely a Wolf's Rainben uralkodik. Stray című dala méltán vált sokak kedvencévé a gyönyörű végdallal együtt. Érdemes megnézni, ahogy a lassú szám alatt futó farkas mögött a háttér az eseményekhez igazodva változik meg, a drámai végkifejlet fele haladva egyre vörösebbé válik a hold. Azok közé tartozom, akik előbb ismerték a dalt, mint magát az animét. A megnézésig meg voltam győződve arról, hogy a Tell me what the rain knows című számot egy Wolf's Rain nevű együttes adja elő.

 

 

A Wolf's Rain egy gyönyörű anime. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a mélyre menő, komoly mondanivalójú alkotásokat, és aki szeretne elkísérni néhány gyönyörű, nemes farkast egy furcsa világban.

 

 

Adatok:

 
Megjelenés éve: 2003

Epizódok száma: 22 + 4 OVA (az utolsó 4 epizód, amelyet egy évvel később adtak ki) + 4 ismétlő rész

Zene: Yoko Kanno

Rendezte:Tensai Okamura

Írta: Keiko Nobumoto

Opening: Stray-Steve Conte

Ending: Gravity-Maaya Sakamoto

             Tell me what the rain knows-Maaya Sakamoto

 

                                                            Jandácsik Pál

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csatolás	Méret
alomaron anime.jpg	379.48 KB

Dobozy Edgár, V, 2006-12-10 18:47