Mikulás-Kupa a Sulitúra helyi szervezésében

Egy véndiák meglepő közösségi élménye a tanári összefogásról:

Egy sztárcsapatot szeretnék bemutatni. Nem azért, mert benne voltam, hanem mert benne lehettem.Ilyen összmunkát már régen láttam, maradjunk ennyiben.Mindenki tudta a dolgát. Hogy mit bír és hol a helye.

 

Gulyás Antal tanár urat előre küldtük, mert vékony, és inas, a sok teniszezés megtette hatását, a robbanékonysága megelőzte meg-meglóduló fantáziámat, ahogy féktelen jókedvemben kiabáltam össze-vissza.

Rúgta is a gólokat. Időben és pont eleget. Miért is kellene ennél több?

 

Elöl segítője volt Habony Csaba tanár úr, akinek fiatalsága volt a nagy előnye. (Aztán az öltözőben ő is ott vörösödött velünk 1000-rel!)

Ő is simán behelyezte a labdát oda, ahová kell. Nem ragadt elöl ő sem, amikor kellett, jött ő is vissza zavarni a diákok pörgős játékát.

 

Egy valóságos balettművész labdával!!!!

 
Mert hiába is nyertük meg az első meccset látszólag simán 3:0-ra, az jóval szorosabb is lehetett volna, ugyanis ellenfeleink - potenciális majdani barátaink - csak a szervezettségben maradtak igazából alul. Nekünk ugyanis nagyon pontosan és fegyelmezetten kellett beosztani energiamaradványainkat.

 

Szóval félelmetes volt, ahogy zsugorodó tudásunkat összetéve ilyen 6ékonyakká váltunk. Mint az a lánycsapat a sulitúrából, akiknek ez volt a csapatnevük, ugyanis a sulitúrában résztvevő 2 csapatnak kellett szervezni egy ún. Mikulás-kupát.

Habony tanár úrból tulajdonképpen kettő volt, nemcsak külalakra, hanem mert testvére, Habony Zsolt is ugyanazt a bezavaró és a kellő időben előrelendülő technikát alkalmazta.

 

A második meccsünkön hátra is vontam Zsoltit, és én csak azért húzódtam előbbre, hogy ne gyengítsem csapatunkat azzal, hogy simán átjátszanak, két és fél lélegzetvétel alatt.

Ez azért is volt jó húzás, mert még mélyebbről tudott Zsolt felhúzódni, míg én már csak még mélyebbről tudtam venni a levegőt.

 

Én pedig azzal nyugtattam magam, inkább hátul segítek védeni a kaput, amit Túróczi Sanyi, a mi univerzális segítőnk, aki a régi úttörő mondás szerint él:
"Az úttörő ahol tud, segít." Sanyira a kapuban volt szükségünk, és ott teljesítette a dolgát. Egy gólt sem kapott.

 

Végül és nem utolsó sorban meg kell említeni a betonbiztos védelmünk betonruganyosságú tartópillérét, Herédi János tanár urat, aki keveset szól, de annál inkább azt teszi, amire épp szükség van. (A Magyar Közlöny bújását is ugyanilyen lelkiismeretesen végzi az érdekünkben.)

 

Nekem még csak közölni sem kellett abbéli elképzelésemet, hogy akinek van levegője, az lóduljon előre, mert ő Messerschmidt vadászgépként hasított át az ellenfelen, mint kés a vajon. Természetesen a legkevesebb az volt, hogy ilyenkor taktikusan hátul maradtunk a Habony Zsoltival, én a levegőt keresve, Zsolt pedig a helyes játékteret. Így aztán a második ellenfelünknek sem voltak érdemi megmozdulásai, noha ők az előző csapatnál is szervezettebbek, labdaérzékenyebbek voltak. (Jópáran egyesületben kergetik a labdát!!)

Ellenük ugyanis nem feltétlenül győzni akartunk, hanem helytállni.

Az csak egy dolog volt, hogy találtunk egy szép gólt, a házi gólkirályunk, Gulyás Antal személyében. (Képzavar? Nem baj, jól hangzik. Ahogy a vers mondja, kis csúsztatással: Szép volt, az igaz.)

 

 

Ha netalántán ( Milyen régen is használtam ezt a szót! ) egy másik focimeccsen nem jönnének össze ennyire ideálisan a dolgok, már előre óvjuk ellenfeleinket, hogy nem roppanunk össze, nem fogunk megzavarodni, ezt üzenjük most innen a messzi virtuális térből a diákoknak!

Ugyanezt kívánjuk nekik is, de ha nem fogják ellenünk használni ezt a lélektani előnyt, hát nem fogunk megsértődni!

 

 
                                                                        Dobozy Edgár

 

Csatolás	Méret
Toniindul.jpg	98.47 KB
Csababalettozik.jpg	98.13 KB
kolcsonossegites.jpg	79.01 KB
Sanyiakapuban.jpg	113.06 KB
betonbiztos Janos.JPG	88.84 KB
Altrat.jpg	52.34 KB

Dobozy Edgár, V, 2006-12-10 19:12