Ha Isten ad bárányt...

 
 ... legelőt is ad.

Az egész úgy kezdődött, hogy csak a beszakadófélben lévő tetőrészt cseréljük ki. Elég veszélyesnek néz ki, ahogy Drávay tanár úr kívülről benéz.

De ez csak a látszat, mert a valóságban sokkal veszélyesebb volt.

Romhányi Edit polgármester asszony férje Romhányi Zoltán

 külön felhívta a figyelmünket, nehogy a másik oldal is bedőljön,

annyira megroggyant a tető. Nem is dőltünk be, és Drávay és Herédi tanár urak rövid idő alatt kicserélték a léceket Romhányi Zoltán irányításával.

A faanyagot a Lipák Tüzép biztosította. Köszönet érte!

 Míg aládúcoltak, mindkét oldalt megerősítettek, majd a  léceket kicserélték, addig volt időm szörnyülködni.

 Aztán eljött a legelő is :)

Mert a Polgármester asszony kijárta, hogy ha már levettük a cserepeket a felszedett tetőrészen, és ha már így benne vagyunk a munkában, akkor legyen még teljesebb a munkánk eredménye!

 De nemcsak kijárta, hanem utánajárt a dolgoknak!!

Elkísért minket a strand területére, ahol az Abacom cég bocsátott rendelkezésünkre annyi cserepet, amennyire szükségünk volt :)

Aztán belevetettük magunkat a cserépadogatás látványos részébe!

Annyian voltunk, hogy Sanyi bácsi már nem is fért a munkához, én pedig nyugodtan fényképezhettem.

Aztán Tamasi Gyopárka tanárnő kattintgatott (lásd Miabonyunk.hu).

Szóval sokan voltunk és elegen is!

 Lassan vége lesz már! :)

Jó volt látni, ahogy haladtunk. Igazi csapatjáték volt.

Mindenki tudta a dolgát, és nem volt üresjárat.

 Szép tanévkezdés volt.