Búcsú Katona Sándortól

Nagyon nehéz dolog emlékezni
arról az emberről, aki az iskolánk életének elmúlt 10 évében az egyik
legmeghatározóbb tagja volt. Óriási szeretettel, lendülettel és lelkesedéssel
vetette bele magát az életbe. Hatalmas igazságérzete volt, mindig kimondta a
maga határozottságával a véleményét. Ezzel formált, tanított és nevelt egész
életében. Erre tette fel a pályafutását, a hitét.

Katona Sándor 1945.
február 10-én született Tamásfalván, az akkori Jugoszláviában magyar szülők
gyermekeként. Szegény családból származott, és saját bevallása szerint a sport
és a család szeretete, persze a sok gyermekkori csínyekkel együttesen, jellemezte
gyerekkorát. „Mezítlábasan” futott versenyt középiskolásként az akkor profi versenyzőkkel.
Erre figyelt fel egykori testnevelő tanára, és Ő volt az, aki elindította
sportkarrierjét. Jugoszláv bajnok volt, Európa Bajnokságokon vett részt mint
atléta. Több ízben együtt versenyzett Gyulai Istvánnal, az egykori neves
sportriporterrel. Többszörös jugoszláv bajnok volt és többszörös csúcstartó 100 m férfi síkfutásban.
Aztán profi kézilabda edző lett. 1980-ban
a Moszkvai Olimpián  a jugoszláv női
kézilabda-válogatottal pályaedzőként ezüstérmes lett, majd 1981-ben Európa Kupa
ezüstérmes a zombori női kézilabdacsapattal vezető edzőként, valamint  1982-ben        
a Budapesti Világ-bajnokságon a Jugoszláv női kézilabda-válogatottal bronzérmet
nyert pályaedzőként. Mindezekre koronaként került az 1984-ben a Jugoszláv női
kézilabda-válogatottal szerzett aranyérem, melyet a Los Angeles-i Olimpián
pályaedzőként nyert.
Vagyis olyan eredményei voltak,
amelyek méltán tették őt világszerte ismert emberré. Ilyen kolléga került 2000
októberében iskolánkhoz az akkori igazgatónk, Szűcs Sándor kérésére. Akkor már
több mint 10 éve élt Magyarországon. Edzőként dolgozott több városban.
Az iskolai Pedagógiai Program
kidolgozásában aktívan részt vett, a testedzés, az egészségnevelés kidolgozója
volt.
Az ő érdeme, hogy Abony valamint
Szolnok és Zombor város között több éve működő cserekapcsolatokat alakított ki.
2003 óta minden évben az Abonyi Kinizsi Pál Gimnázium
és Szakközépiskola és a Veljko Petrovics Gimnázium között
működik a kölcsönös látogatás. Az abonyi és a zombori birkózó egyesület
sportolói évek óta csereedzőtáborokon vesznek részt. A Szolnoki Városi
Kollégium a zombori középiskolai kollégiummal alakított ki szakmai kapcsolatot.
Szakmai munkássága a kirándulások
terén is megmutatkozott. Az összes őszi és tavaszi kirándulásunkon részt vett.
2003 óta minden nyáron a vízitúrák egyik fő szervezője is volt. Főzött,
kirándult, szervezett, evezett, irányított, énekelt, nevetett és folyton
mindenkit megviccelt. Mindig mindenben lehetett rá számítani. Óriási ember,
óriási szívvel. Nélküle nem volt kirándulás, nélküle nem volt túra, nélküle nem
volt jókedv………..

Ez az, amit meg kell tanulnunk, ami az Ő öröksége nekünk.
Szeretni az életet.

KPG