Belépés

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 59 vendég van a webhelyen.

Az Idősek Otthonában léptünk fel Nőnap alkalmából

Az arcok ismerősek és várakozásteljesek voltak, mit tudunk róluk mondani, mi az a titok a nőkben, ami annyira értékes és erős, hogy fel kell mutatni és ünnepelni.
A Nőnap szokásos keletkezését vázolták fel a fiúk és egy lány (Bugyi Gergő, Molnár Balázs, Pánczél Szilvia), majd különböző korszakokban élő művészektől idéztünk és idéztük fel, hogyan hat a világban a nők titokzatos, korszakokon átnyúló és világokat átfogó ereje:
„A nők semmiben sem kételkednek; ha velük vagy, a világ hihetetlenül egyszerű. Mindent a maga helyére tesznek, valódi jelentősége szerint osztályoznak. Igen jól tudják, hogy az ő nagymosásuk olyan fontos, mint a német császárság megalapítása. Velük biztonságos az élet.” (Pierre-Auguste Renoir francia festőművész, a 20. század elején)
Ezután egy diáklány hangján (Cserkó Zsuzsa) szólaltattuk meg egy író álnéven működő mai írónő véleményét a nőkről: „ A nő belső szépsége semmitől sem függ, semmi sem korlátozhatja azt. Nem számít, hogy luxusban vagy szegénységben tölti-e a mindennapjait, szépsége, finomsága ajándékot jelent a körülötte élők számára.”
Az idézetek halmozása után a tévében jól ismert Beugró improvizációs műsorból ismerhettek magukra a nők, ahogy a férfi türelme végleg elfogy és képtelen válaszolni arra az alapvető kérdésre: Mitől nő a nő?
Erre a kérdésre aztán a nagy varázsló-költő Weöres Sándor adott csudás csattanós választ, Dobozy Edgár tanár úr előadásában:
"A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy…
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája…"
Az emelkedett hangulatot tovább tudtuk fokozni Karinthy Frigyes finomívű megemlékezésével, ahogy első elhunyt feleségére emlékezik, Szikszay Tamás halkszavú, értő tolmácsolásában.
„Látod, el akarnak felejteni téged kedves, el akarják felejteni a csöndet, felejteni téged kedves, de zajt vernek és rémülten kiáltoznak, és féltik a múltat és rettegnek a jövőtől, de te mosolyogsz kedves…Mikor húszéves koromban találkoztam veled, fellángolt a mécs, és előre-hátra, messzi vidéket világított be egy pillanatban.
Te jól tudod, kedves, hogy mit jelent ez. Te, aki nem párizsi konferencia terveivel foglalkozol, hanem az emberrel és az ő emlékével a földön…”
Zárszóként Cserháti Zsuzsa dalát mondta (f)el Szikszay Zsófia, amit a tisztelt publikum egy emberként dúdolt, mint valami himnikus zsolozsmát, amit meg is hallgattunk az énekesnőtől, mialatt a fiúk a virágokat adták át, a lányok pedig egy 40 idézetet is tartalmazó füzetkét a műsor szövegkönyvével együtt.
A közönség nagyon hálás volt, minden diákot külön megtapsoltak, éppen az jött ki belőlük, amiről próbáltunk nekik beszélni: hálásak minden jó szóért, minden érintésért. Végtelenül. Külön megtapsolták azt a kezdeményezését Dobozy tanár úrnak, hogy a telefonon a lányával megbeszélte: Március 8. Férfinap lesz, de az összes többi Nőnap!
Hogy mennyire a nőkön múlt az ünnepség technikai lebonyolítása, azt jól jelzi, hogy Urbán Enikő a sokféle iskolai dolga mellett nemcsak fényképezett, hanem a laptop problémáját is megoldotta Rékával, a mi technikai „mindenesünkkel”!!!! Köszönet nekik:)

40 gyönyörű idézet a nőkről - kattintson ide a megtekintéséhez


Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez

szabados, Cs, 2016-03-17 08:56