Felhívás és buzdítás az írásra

 

 

 A szívvel-lélekkel megírt írásotok, üzenetetek mindig célba talál.  Céltábla sok van, nem nekünk kell kiválasztani. 

 Persze nem kell össze-vissza lődözni, de ami szívből jön, az egész-ségesebb, ha napvilágra kerül.

 

 Biztatás egy napilap irodalmi rovatából

 „A vízpart sárgára aszott fűszakállában vékonyujjú szellők matattak, s ha megunták az incselkedést, megmártóztak a moszatzöld Marosban, csacska bodrokat szántva, majd kéjesen nevettek, hogy íme, megint lúdbőrös lett a vén folyó háta, s nyomába eredtek a vándorútra készülő madárcsapatok"   

- írja Oroszhegyi, hogy a borongós természetleírással bevezesse a nagy játékos halálának katartikus jelenetét, s tudom, hogy ez egy émelyítően giccses mondat, de az isten tudja... valahogy, ebben a szívvel-lélekkel írt csudás könyvben mégiscsak helyén van, s kellett hozzá, hogy Csala (a futballista, akiről szól ez a flekk) halálos ágya mellett én is meghatódjak.”

 

 

Ha van kedves versetek, írjátok meg!

Ha te magad írtál verset, novellát vagy csak egy klassz idézetet találtál, amiről szeretnél valamit üzenni, küldd el!

Egy feltétel van csupán: Utóiratban írj arról pár sorban, hogy mi fogott meg a legutolsó cikkben. Ennyi ’mechanikus’ feltételt szabnék, csak amiatt, hogy mindenki legalább egyszer visszajelzést kapjon az írására.

Persze, ha belső ’értékelő’ fórum alakul ki, az is csúcs lenne; vagyis nyugodtan reagálhattok más írásokra is.

Egy példát már írtam is. Kedves versemet Pilinszkytől.

Csatolás	Méret
celtabla.JPG	4.31 KB

Dobozy Edgár, H, 2006-11-27 21:42