Az abonyi Kinizsi Pál Gimnázium külső szemmel

Bodnár Márta vagyok végzős hallgató a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karán.  Eddigi tanulmányaim során nem adódott arra lehetőségem, hogy egy külsős intézményben végezhessem a tanítási gyakorlatomat, de most az utolsó félévemben ez másként adódott, így kerültem Szegedről Abonyba, a Kinizsi Pál Gimnáziumba.

Első érzésem az iskola küszöbét átlépve, az izgalom és a félelem együttese volt. Az osztályokat, és tanárokat megismerve viszont ez hamar megváltozott. Hosszú évek során olyan légkör alakult ki ebben az intézményben, ami a mai világban nagyon ritkának mondható. Követelmények és elvárások mellett jelenik meg a családiasság és az összetartás. Úgy gondolom, beilleszkedésem könnyen ment, gyorsan felvettem az iskola ritmusát, dinamikáját, de ez a folyamat nem lehetett volna ilyen sikeres a tanári kar és a diákok pozitív visszacsatolása nélkül. Kezdeti bizonytalanságom gyorsan elillant, mert minden eddigi képzeletemet felülmúlta az, amit itt kaptam. Egy olyan különleges környezetbe csöppentem, amelyről még csak álmodni se mertem. Így tehát egy olyan család részévé válhattam, ahol a tanárok elfogadóak, toleránsak és nyitottak egymás és diákjaik irányába egyaránt.  

Napról napra egyre több tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam. Az itt töltött idő alatt tudatossá és magabiztossá váltam, nem utolsó sorban pedig megtapasztalhattam azt, hogy mennyire fontos a kedvesség, a figyelem, az egymás iránti tisztelet és a megfelelő kommunikáció. Egy apró kérdés, megjegyzés, egy kedves gesztus elegendő ahhoz, hogy a másik félnek örömöt okozzunk.

Az itt tanuló diákok különlegesek és szerethetőek, öröm volt velük dolgozni, még akkor is, ha az adott tananyag hébe-hóba nehéznek bizonyult számukra. Az új módszereket, feladatokat izgatottan fogadták. Sokféle munkaformát próbáltam ki az órák során és mindegyik esetében remekül tudtunk együttműködni, ennek következményeként jelent meg az órákon a tanulást támogató IKT eszközök pl. mobiltelefon használata.

Elmúlt fél évem olyan életre szóló élménnyel gazdagodott, amire bármikor visszagondolva mosolyt fog csalni az arcomra. Őszintén remélem, a későbbiekben adódik még rá lehetőségem, hogy hasonló miliő részese lehessek.