március 21-én iskolánk kirándulást szervezett Paksra az atomerőműbe. Az iskola 10.-es és 11.-es és 12.-es tanulói vehettek részt a programon 4 kísérővel.
Az odafelé vezető úton a paksi Szent Lélek Templom megtekintése után megérkeztünk az erőműbe, ahol bemutatták az atomenergia hasznosítását, és egyéb fontos tudnivalókról is tájékozódhattunk.
A szóbeli tájékoztatás után megtekinthettük az üzemet, ami mindannyiunk számára nagy élmény volt. A látogatásunk az atomerőmű múzeumjának megtekintésével végződött, ahol ismét sok érdekességet mutattak a Paksi atomerőművel kapcsolatban.
Pászti Boldizsár
10. a osztályos tanuló
Paksi kirándulásunk március 21-én reggel vette kezdetét. Különjáratos busszal viszonylag egyszerűen és gyorsan odaértünk, de az első megállónk nem az atomerőműhöz vitt, hanem a paksi Szentlélek Templomhoz. Lehetőség volt a különleges építmény körüljárására. Rövid pihenő után megérkeztünk az úticélunkhoz. Kellemes volt a fogadtatás, szabadon lehetett fogyasztani kávét, vizet. Ajándékba mindenki kapott egy pici urán pasztilla modellt. Elmondták, hogy két ilyen kis pasztillából, amely mellesleg nem nagyobb mint egy szem rágógumi, egy magyar család éves energiellátását meg lehet oldani. Kaptunk egy idegenvezetőt, aki először a látogatóközpontban vezetett minket körbe. Itt beszélt nekünk az erőműnek az elvi sémájáról, Magyarország energiafelhasználásáról, valamint néztünk ábrákat arról, hogy pillanatnyilag hová exportáljuk és honnan importáljuk az elektromos áramot. Szó volt az erőművek különböző fajtáiról, és szóba jött a Paks 2 projekt, ami további 2 reaktor megépítését takarja. Ezután utunk a reaktor csarnokhoz vezetett, amihez 33 méter magasra kellett lépcsőzni. Szigorú átvizsgáláson keresztül léphettünk csak be, minden eszközt kint kellett hagynunk egy széfben. Kaptunk munkavédelmi sisakot, amelynek viselése a reaktor csarnokban kötelező volt. Magát a csarnokot csak üveg mögül nézhettük meg, de így is lehetett érzékelni a hatalmas méreteket. A következő megálló pár szinttel lejjebb volt, a turbinacsarnokban. Szigorúan csak munkavédelmi sisakban és füldugóval lehetett belépni. Az idegenvezetőt követtük egyes oszlopban, és nagyjából egy 10 perces séta következett, ami alatt végigjártuk a csarnokot. A turbinák ereje leginkább abban nyilvánult meg, hogy a 10 perces séta alatt végig remegett a lábunk alatt a talaj, és még füldugóval is elég zajos volt. Ezután elköszöntünk az idegenvezetőnktől, és egy pár perces utazás után megérkeztünk a nap utolsó pontjához, a paksi Atomenergetikai Múzeumhoz. A minket fogadó tulaj elmondta a múzeum történetét, és végigvezetett minket az épület összes pontján, mindenhez hozzáfűzve egy-egy mondatot. Számomra ez volt a nap legérdekesebb pontja. Nem egy szokványos múzeumról volt szó. Azokat a tárgyakat, amelyek nem vitrinben voltak tárolva, meg lehetett fogni, kapcsolgatni. Az első mobiltelefontól kezdve a hulladék elválasztó gépig minden megtalálható volt. Az idegenvezetőnk igyekezett minél több érdekes dologgal és történettel fenntartani a figyelmünket. Innen utunk már haza vezetett. A késő délutáni órákban meg is érkeztünk.
Összességében egy nagyon jó napot tölthettünk el Pakson, köszönjük a tanárainknak a szervezést, mert tényleg nagy élményben volt részünk.
Molnár Balázs
11. a osztályos tanuló
[supsystic-gallery id=”5″]